Az 1921-22. évi kiírásban stabilizálta helyét az Újpest a legjobbak között (MTK, FTC).

Az év szomorú szenzációja, hogy az MFTR hajózási társaság felmondta a népszigeti pálya bérletét, így az UTE egyik pillanatról a másikra nagyon nehéz helyzetbe került?

A keserédes pályabúcsúztatón (1922. június 22.) : UTE-III.Ker. 6-1.

Hajós Alfréd tervei alapján épülni kezd az UTE új otthona, a Megyeri úti pálya, amely immár joggal kapta meg a stadion titulust, hiszen az új létesítmény a maga nemében az ország akkori legmodernebb és legimpozánsabb sportlétesítményévé vált!

A háború terheitõl felszabadult sportélet elsõként az induló csapatok létszámában hozott változásokat, ugyanis a szünetetetett mûködésû klubok is jelezték visszatérési szándékukat.

Végül 15 csapatosra duzzadt az elsõ osztályú bajnokság, ami nem hozott nagyobb harcot az elsõséget illetõen, hiszen az MTK továbbra is állta a sarat ? megnyerve ezzel újabb bajnoki címét.

Figyelemre méltó eredményeket azonban ? a hetedik hely ellenére is ? ért el az Újpest csapata, hiszen a bajnok MTK-val elért döntetlen, valamint az FTC elleni 3-1 arányú diadal jelezte, hogy a lila-fehér színeket nem lehet leírni!

1914-16: bajnokságok nélkül !

Az elsõ világháború kitörése nyomán megszakadt a bajnokságok sorozata. Két éven át egyáltalán nem rendezett bajnoki rendszerû tornát az MLSZ.

Sportolóink, vezetõink a harcmezõkön, vagy hadifogságban voltak, illetve talán már a hõsi halottak megszentelt sírjaiban nyugodtak.

Az Újpest fejlõdését kettétörte a háború. A szakosztályok mûködése szünetelt. Az itthonmaradottak közül bizony alig akadt, aki ilyen szomorú idõkben az egyesület gyeplõjét kezébe vette volna.

Az 1913.évben a futballcsapat az elsõ osztály alsó régiójában szerénykedik, azonban a fiatalok ? akik az ifjúsági csapatból az elsõ csatasorba kerültek ? egyre fejlõdnek és csak idõ kérdése, hogy mikorra küzdik fel magukat ismét az élcsoportba.

Sajnos, a feszült nemzetközi politikai helyzet csúnyán beleszólt az UTE hétköznapjaiba. Az ekkor már fellángolt balkáni háború hatása alatt a kormány részleges mozgósítást rendelt el, és lezáratta az újpesti vasúti hidat!

1911-ben évben beteljesült a végzet. Az UTE futballcsapata az 1910/11. bajnoki év végén az elsõ osztály utolsó helyén végzett és sorsa a második osztályba való kiesés lett. Az elsõ osztályból való lecsúszás nagyon meg szokta ülni a kedélyeket, a legtöbb csapatot ilyenkor a felbomlás veszélye fenyegeti. De mi történt Újpesten? Az utolsó meccs, amelyen a kiesés sorsa megpecsételõdött, az óbudai pályán folyt le a 33-asokkal szemben. És a vesztes gárda, ahelyett, hogy szerte széledt volna a meccs után, úgy, ahogyan volt, az utolsó szál emberig gyalog átbandukolt az újpesti hídon, be a Szécsény Kávéházba, ahol újra felesküdött a lila-fehér színekre és megfogadta, hogy ha törik, ha szakad megnyeri a másodosztályú bajnokságot és visszakerült az elsõ osztályba.

25 esztendõs jubileumát ünnepelte 1910. január havában megtartott évi rendes közgyûlésén az UTE. A legyengült futballcsapat reménytelen szereplése azonban rányomta bélyegét a jubiláris esztendõre. Hiába, a labdarúgás volt a vezetõ sport, és ha abban nem voltak sikerek, nem volt ünnepi hangulat sem. A 25 éves UTE tehát megelégedett egy a MAC-cal közösen megrendezett jubiláris atlétikai versennyel, amelynek egy részét a Népszigeten, jelentõsebb részét pedig a Margit-szigeten bonyolították le.

Az 1908. õszén meginduló 1908/09 évi. Bajnoki küzdelmekben lényegesen meggyöngült a csapat, mert Mentschl, Lévai és Rozmann vidékre költözött, a helyükbe került fiatalok, Fürst Béla, Matesz, Szinai, Imre és Kardos pedig az elmúlt két esztendõnek egy csapatra való veszteségét még nem tudták pótolni. Ebben az esztendõben nagy gyász érte az UTE-t. Tragikusan fiatalon, borzalmas tûzvész okozta halállal költözött el az élõk sorából az újpesti labdarúgás egyik megteremtõje, az UTE akkori futballintézõje, Ladányi Dezsõ vegyészmérnök.

A futballcsapat az 1906. év õszén a 4. helyet szerezte meg. Ebben az esztendõben tett bírói vizsgát Schwarcz Jenõ, az UTE kapusa, hogy csatlakozzák Kéméndy és Langfelderhez, akik már akkor ismert nevû futballbírák voltak. Az 1906. év történetéhez tartozik még az is, hogy Molnár I. és II., Magyarország reprezentatív futballistái lettek és Prágában a Csehek elleni válogatott mérkõzésen becsületet szereztek nemcsak a lila-fehér színeknek, hanem hazánknak is. Bármily nagy örömet szerzett is azonban a két kiváló játékos kitüntetése, mégis nagy áldozatokat követelt.

Az 1905. esztendõben az UTE már az elsõ osztályú futball bajnokságban vett részt, és rögtön hozzátehetjük, hogy még a legvérmesebb reményeket is felülmúló nagyszerû eredménnyel. A startnál az FTC kitûnõ csapatát kapta ellenfelül, s bár attól 2-0 arányú vereséget szenvedett, mégis a sportközvélemény osztatlan sikernek könyvelte el a bemutatkozását. És valóban, második mérkõzésén már 1-1-re végez a MAC ellen, hogy harmadszorra a MUE felett már 2-1 arányú gyõzelmet arasson.

1903. május 24.

Ezen a napsugaras tavaszi vasárnapon, pontosan délután 3 órakor díszmenetben vonult fel az UTE 100 tagú tiszta fehérbe öltözött tornászcsapata és az új pálya közepén csillag alakban felsorakozva elénekelte a Magyar Himnuszt. Vagy 3.000 fõnyi ünneplõ közönség nézte végig a torna és atlétikai versennyel egybekötött futballmérkõzést. A nap fénypontja a pályanyitó labdarúgó mérkõzés volt, amelyen az elsõ osztályú MAFC volt az UTE csapatának az ellenfele.

Amikor 1901. tavaszára kiírják az elsõ magyar futball bajnokságot, az UTE gárdája a másodosztályban rajtol.

Idõzzünk el kicsit ennél a pontnál. Tekintsük át a futball Magyarországon való kialakulását. Az elsõ klub, amely megalakította futball szakosztályát, a BTC volt (1897. január). Az elsõ labdarúgó mérkõzést természetesen õk játszották, a már említett bécsi Cricketterek ellen 1897. október 31-én, a Millenárison (a bécsiek 2-0-ra gyõztek).

Ezek után természetes, hogy folytatódott a csapatok alakulása, s ha nem is állta ki mindegyik az idõk viharát, a megmaradtak biztosították a BTC részére a megfelelõ küzdõtársakat.

Pályaavatás

1900. áprilisára már teljes szépségében pompázik a legeslegelsõ újpesti pálya. Az ember alig hisz a szemének: a taccs- és alapvonalakat keskeny salak szegélyezi. Kerítésnek viszont híre sincs, a III. kerület elleni mérkõzésen köteleket feszítenek a ?sporttelep? köré. Belépõdíjat szedni ilyen körülmények között szedni illetlenség. Húszfilléres kis füzetben csapatösszeállítást kínálnak hát az árusok a kíváncsiskodóknak, ebbõl jön össze a bevétel? Elõbb az UTE második csapata, tartalék gárdája lép pályára, ellenfele egy újabb alakulat, az USC.

Kell egy pálya!

A komoly futballhoz azonban pálya kell, és az újpesti hepe-hupás homok nem alkalmas szabályos meccsek vívására. Az UTE új szakosztályának vezetõi a megyeri határban tartanak terepszemlét. A pamutgyári mezõ, amelyen a szemük megakad, Károlyi László gróf tulajdona. Háromtagú küldöttség indul el hozzá ferencjóskában és cilinderesen. Károlyi gróf méltányolja a kérésüket és jóindulattal fogadja a delegációt. Alig telik el néhány hét, megjön az értesítés: évi egy aranyforint úrbér fejében a gróf átengedi a telket ? legalábbis három esztendõre ? az Újpesti Torna Egyletnek.

Megalakul az UTE Labdarúgó Szakosztálya

Mire eljön az 1899-rõl 1900-ra forduló tél, az új évszázad elsõ tele, az UFC tagjai is szükségesnek látják, hogy tisztességes csapathoz illõen klubszíneket válasszanak. Hivatalos alapszabályuk egyelõre nekik sincs, akkor hát legalább színük legyen, ami a dresszüket ékesíti! Választásuk - némi tanakodás után ? a lilára és a fehérre esik, ugyanarra a két színre, amelyet már az UTE is büszkén visel.

Mind az UFC, mind az UAC úgy viselkedik, ahogy ez már az effajta csapatoknál szokás.

Eddig a kezdetekrõl szóltunk. Az UTE a késõbbiek folyamán az ország legnagyobb sportegyesületévé nõtte ki magát, szinte valamennyi sportágban élen járt, és a mai napig is magasan a legtöbb olimpiai pontot szerzi a hazai sportegyesületek között.

1899-ben azonban már feltûnt Újpesten a labdarúgás, mint vadonatúj sportág. Ezért ettõl az idõponttól már a futball vonala mentén követjük tovább szeretett klubunk történetét.

1899: a labdarúgás kezdetei Újpesten Elsõ találkozás a futball-labdával

1899.

A dísztornázáson megjelent nagy közönség osztatlan tetszése és az ünnepély anyagi sikere mind arra vallanak, hogy Uj-Pesten a tornázás hálás talajt talált, s hogy az egylet vezetése kitûnõ kezekben van.

Számos ily ifjú egylet gyenge hazánknak, hogy mire ezek vének lesznek, hazánk erõs legyen. VIDA GYULA?

? Csak hát tornaszer is kellene a gyõzelmek gyarapításához, ehhez pedig sok pénzre van szükség. Ekkor ? és korántsem utoljára ? a szerencse veszi pártfogásába az egyesületet.

Uj-Pesten is tudtunkkal azért húzódott ily soká az egylet megalakulása, mert minden szükséges eszközt a magánosok jóakaratától kellett kieszközölni. Mindenesetre ily körülmények között kettõs az érdem és az elismerés, mely az alakító egyleti tagokat illeti, de azt hiszszük, ezutáni munkálkodásunkban Uj-Pest hatósága támogatására is számíthatnak. Az új egylet alakulása nemcsak abból a szempontból fontos, hogy általa tényleg a fõvárosi tornászok száma növekedik, de azért is, hogy Uj-pest példája kétségkívül sok nála népesebb helységben is megteremti a torna-egyletet.

Térjünk azonban vissza a hõskorhoz. Alig, hogy leomlik a ?klubház? két szobáját elválasztó fal, jókora törmelékhalmazt hagyva maga után, már újabb és újabb ? mai szemmel kisszerû, sõt nevetséges ? gondokkal találja magát szemben az UTE gárdája. Használt csert kell például kunyerálni a Wolfner-Gyártól, hogy legyen mivel bekenni a padlót. A cser illata pedig nem valami kellemes. A tornászok szerencsére állják a bûzt, kitartóan csiszolják gyakorlataikat.?

A kezdeti ambíció halhatatlan bizonysága az a tény, hogy az UTE születésével egybeesõ 1885.

A hivatalos zászlóbontásra valamivel késõbb került sor. Húsz lelkes ifjú 1885. június 16-án a piactéri iskola egyik tantermében kimondja az Újpesti Torna Egylet megalakulását. A rövidesen csatlakozó tagok száma mindössze 78. Ennyien fogadják el a klub jelszavát: ?Egység, Épség, Egyetértés?. S ennyien egyúttal azt is, ami a késõbbiekben a folytonosságot jelzi és jelképezi: legyen az UTE színe lila-fehér.

Az alakuló közgyûlés azonnal megválasztja az egyesület elsõ vezérkarát:

Elnök ? mi sem természetesebb ? Goll János,

Alelnök: Farkas Gyula,

Titkár: Ugró Gyula,

Pénztáros: Székely-Sonnenfeld Ábris,

Ellenõr: Eisner Róbert,

Jegyzõ: Héderváry-Hádl Sándor,

Ügyész: Dr.

A XIX. században az ipar robbanásszerû fejlõdése nagy változásokat hozott egy addig jelentéktelen község életében a fõváros tõszomszédságában. A technika és a modern kultúra fejlõdésével együtt nõtt naggyá hazánk legnagyobb gyárvárosa, Újpest.

A dinamikusan urbanizálódó község éltetõ eleme volt az ipar, amely megteremtette Újpest minden irányú elõrehaladásának anyagi körülményeit.

1885-ben néhány sportolni vágyó újpesti fiatalember megalapította a ma már 115 éves Újpesti Torna Egyletet.