1903. május 24.

Ezen a napsugaras tavaszi vasárnapon, pontosan délután 3 órakor díszmenetben vonult fel az UTE 100 tagú tiszta fehérbe öltözött tornászcsapata és az új pálya közepén csillag alakban felsorakozva elénekelte a Magyar Himnuszt. Vagy 3.000 főnyi ünneplő közönség nézte végig a torna és atlétikai versennyel egybekötött futballmérkőzést. A nap fénypontja a pályanyitó labdarúgó mérkőzés volt, amelyen az első osztályú MAFC volt az UTE csapatának az ellenfele. A mérkőzés természetesen a műegyetemiek nyerték, de a 3-1-es gólarány, valamint a játék képe a fiatal újpesti csapat erkölcsi győzelmét tükrözte vissza. Az új otthon, a megszokott pálya szárnyakat adott a csapatnak és a nyári időszakban a bajnoki szezon befejezése után sorra invitáltuk a kies fekvésű, árnyas pályánkra a főváros első osztályú csapatait. A pesti nagy csapatok jöttek, láttak – és kikaptak!

A MUE 1-0, az MTK 4-2, a 33-asok 7-2 és a bajnok FTC 3-1 arányú vereséget szenvedett a labdarúgás új fellegvárában, a Népszigeten. Ezeknek a győzelmeknek a sportbeli sikereken felül olyan jelentősége volt, amelynek nagyságát csak ma, a történelem távlatából tudjuk megítélni. Ezeken a nyári mérkőzéseken, mint vendég szerepelt először lila-fehér színekben az Aschner család egyik tagja, atlétikai szakosztályunknak későbbi érdemdús elnöke: Aschner János. Ő, mint műegyetemi hallgató, a MAFC-ban küzdött a bajnokságért, de öccse, György csakhamar állandó tagja lett az UTE első csapatának. Kevéssel a pályamegnyitó után elkészült az új sporttelepen két teniszpálya. Azt is csak később, évtizedek elmúltával állapította meg a krónika, hogy a két teniszpályának szintén nagy történelmi jelentősége van. Ide járt ki teniszezni, mint az UTE egyszerű tagja, későbbi elnökünk, Aschner Lipót és felesége.

A nyári játéktilalmat vígan végigfutballozó csapat ősszel nagy formába lendült…

freeweb.hu