A háború terheitől felszabadult sportélet elsőként az induló csapatok létszámában hozott változásokat, ugyanis a szünetetetett működésű klubok is jelezték visszatérési szándékukat.

Végül 15 csapatosra duzzadt az első osztályú bajnokság, ami nem hozott nagyobb harcot az elsőséget illetően, hiszen az MTK továbbra is állta a sarat – megnyerve ezzel újabb bajnoki címét.

Figyelemre méltó eredményeket azonban – a hetedik hely ellenére is – ért el az Újpest csapata, hiszen a bajnok MTK-val elért döntetlen, valamint az FTC elleni 3-1 arányú diadal jelezte, hogy a lila-fehér színeket nem lehet leírni!

Az Újpest ebben a felállásban játszott ekkor:

Knoll – Fogl II., Fogl III. – Kelecsényi, Baubach, Király – Paulusz, Kosa, Priboj, Schaller, Szidon.

Az 1920. évben 35. születésnapját ünnepelte az UTE!

A futballcsapat húsvéti futballtornát rendezett, az újpesti városházán pedig díszközgyűlés emlékezett meg a jeles eseményről.

Sajnos, ennek az évnek a krónikájához tartozik, hogy a népszigeti UTE pálya víz alá került, úgy, hogy a talajvíz szinte az egész sporttelepet elöntötte, így a labdarúgók a pamutgyár melletti UMTE pályára költöztek. A rossz évkezdet után szerencsére a tavasz enyhülést hozott, s a felszikkadt föld lehetővé tette, hogy az ünnepi tornát már ismét a Népszigeten rendezzük meg.

Az év játékosa: Fogl Károly (UTE)!

Egyénileg az év legnagyobb előretörése Fogl Károly nevéhez fűződik, akinek klasszisa kiemelte őt a mezőnyből.

Az öt Fogl testvér (mindannyian futballoztak) közül a 15 éves labdarúgó pályafutást befutó Károly volt a bizonyítottan legnagyobb tehetség. Fizikai képességei, kőkemény játékstílusa - korát jóval megelőzve – olyan erényeknek bizonyultak, amelyek kora legrettegettebb hátvédjévé emelték. A híres Fogl-gát pillére, aki teljesítményével döntően hozzásegítette az Újpest csapatát, hogy az ország 2-3 legjelentősebb futballcsapatai közé emelkedjen!